A téli, hideg estéken bizony sok ember számára a lakás egyik védelmének az alappillérét jelentik a redőnyök, hiszen úgy vannak vele, hogy azáltal, hogy lehúzzák, a jó meleg időt bent, s a csípős hideget pedig kint tartják. Ezzel a szokással szinte már rutinná alakítják ki a redőny le és felhúzását, és csak nagyon ritkán jut az eszükbe az, hogy talán nem is tesz feltétlenül jót ez a háznak.
Pedig a gond nem magával a redőnnyel van. Hanem azzal, ahogyan használjuk. Egy aprónak tűnő döntés hónapok alatt olyan problémákat indíthat el, amelyeknek a következményei csak jóval később válnak láthatóvá.
A redőny mögött kialakuló láthatatlan mikroklíma
Télen a lakás levegője természetes módon párásabb. Fűtünk, főzünk, zuhanyzunk, lélegzünk, és mindezzel folyamatosan nedvességet juttatunk a levegőbe. Ez a pára mindig a hidegebb felületek felé mozdul el, ezért az ablak üvege az első számú gyűjtőpontja.
Amikor estére teljesen lehúzzuk a redőnyt, az ablak és a redőny közötti tér gyakorlatilag lezáródik. A benti meleg és a pára kifelé igyekszik, kívül pedig ott van a hideg levegő, amely gyorsan lehűti az üveget. A nedvesség nem tud távozni, bent reked ebben a szűk térben, és csendben elkezd kicsapódni.
Reggelre ez gyakran csak néhány vízcsepp formájában látszik az üvegen vagy az ablaktoknál. Sokan letörlik, és nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A probléma az, hogy ez nem egyszeri jelenség, hanem minden egyes hideg éjszakán újra megtörténik.
Amikor a nedvesség már nem csak az üvegen marad
A tartós párásodás idővel nem áll meg az üveg felszínén. A nedvesség beszivárog az ablaktok anyagába, a tömítésekhez, majd lassan eléri a környező falrészeket is. Ez ideális környezetet teremt a penész megjelenéséhez, amely eleinte csak apró, alig észrevehető foltokként bukkan fel.
Később azonban a penész egyre nagyobb területet hódít meg, kellemetlen szagot okoz, és nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi problémává is válhat. A redőny ilyenkor nem védelmet nyújt, hanem akaratlanul konzerválja a rossz állapotokat, hiszen a levegő továbbra sem tud szabadon áramolni.
Sokan ilyenkor az ablak minőségét, a kivitelezést vagy az időjárást hibáztatják, pedig a háttérben gyakran egy egyszerű, rosszul berögzült téli szokás áll.
Az ablakok és tömítések is megsínylik
A folyamatos hőmérséklet-különbség és a nedvesség nemcsak penészt okozhat. A fa ablakok megduzzadhatnak, vetemedhetnek, a műanyag nyílászárók tömítései idő előtt elöregedhetnek, elveszíthetik rugalmasságukat. Ez hosszú távon hőveszteséghez és huzatos érzethez vezet.
A teljesen lehúzott redőny mögött ráadásul nagyobb lehet a különbség az üveg belső és külső oldala között. Ez feszültséget kelt az anyagban, ami extrém esetben akár az üveg repedéséhez is hozzájárulhat. Ezek a károk nem egyik napról a másikra jelentkeznek, hanem lassan, alattomosan, mire pedig észrevehetővé válnak, a javítás már költséges.
Egy apró változtatás, ami sokat számít
A redőny nem ellenség, és nem is kell lemondani róla télen. A megoldás sokkal egyszerűbb annál, mint gondolnánk. Érdemes éjszakára egy kisebb rést hagyni, hogy a levegő keringeni tudjon az ablak és a redőny között. Ez segít abban, hogy a pára ne rekedjen meg, és ne alakuljon ki tartós nedvesség.
Ez az apró szokásváltás hosszú távon megóvhatja az ablakokat, a falakat és a lakás levegőjét is. Nem látványos trükk, nincs azonnali hatása, mégis sok bosszúságtól és felesleges kiadástól kímélhet meg.
Néha nem a nagy átalakítások számítanak, hanem az, hogy egy-egy megszokott mozdulatot kicsit tudatosabban végzünk. A redőny télen is maradhat a helyén, csak nem teljesen lezárva.